Klubunk múltja

Az elmúlt 80 év

A Nitrokémia Ipartelepek Rt., mint oly sok dologban, a vitorlázás életre hívásában is döntő szerepet játszott Balatonfűzfőn. Az úgynevezett vízkivételi mű, illetve a csatorna, amely természetesen elsősorban ipari célokat szolgált, kiváló környezetet teremtett nem csak a vitorlázó, hanem az evezős sport felvirágoztatásához is. A vízkivételi mű 1920 és 1928 között épült, s lelkes sportemberek a harmincas évek elejétől egyre inkább alkalmassá tették a vízi sportok befogadására.

A korabeli sportolók természetesen elsősorban a Nitrokémia tisztviselői közül kerültek ki. Jó táptalaj volt ez, hiszen maga a vitorlázás feltételez bizonyos természettudományos-elsősorban fizikai, aerodinamikai és mechanikai-ismereteket, másrészt a természeti erőkkel való együttműködés képességét. Ez a sportág az, amely talán a legösszetettebb igényeket támasztja művelőjének szellemi képességeit és fizikai erejét ügyességét illetően.

A vitorlázó mindig tudja, honnan fúj a szél, sőt azt is, a következő pillanatban melyik irányból várható és milyen erősséggel. A változásokra azonnal reagálnia kell, mindezt bonyolult szabályrendszer ismeretében, hiszen adott esetben a vízi KRESZ ismerete nélkülözhetetlen a balesetek elkerülése céljából.

A mai kikötőben 1935 körül épült a közel, s távol minden bizonnyal páratlan szépségű csónaktároló hangár. Az azóta kisebb toldásokkal-fedett és nyitott színekkel kiegészített-de jórészt eredeti formájában fennmaradt építményt eredeti erdélyi fenyőből székely ácsok építették. Fiatal versenyzők keze munkáját dícséri az ötvenes években társadalmi munkával épített klubház.

Az egyesület megalakulása óta kettős tevékenységet folytat, melyek közül az egyik a kikötő működtetése és a vitorlás oktatás szervezése (mint gazdasági tevékenység), míg a másik a versenysport és (elsősorban az ifjúság számára) sportprogramok szervezése.

A kilencvenes évek végén is rendszeresek a vitorlástáborok, amelyeket hetes turnusokban tartanak meg a tizenöt év alatti korosztály számára (Optimist), illetve a felnőtteknek (Kalóz és ennél nagyobb hajók). A sportélet csúcsát egyértelműen azok a teljesítmények jelentették, amelyeket a Nitrokémia Vitorlás Klub versenyzői színvonalas versenyeken gyakorta külföldi vizeken nyújtottak.

Sportolóink

Mindenképpen meg kell említenünk Holényi Imre sporttársunk nevét, aki 1960-ban a római olimpián a repülő hollandi hajóosztályban kormányosként versenyzett. Ugyancsak többször öregbítették külföldön szakosztályunk hírnevét ekkoriban Fekete György, Czimer Lajos, Tolnai István, Dominek Béla, Kelemen István, Muhi István, Rajos Ferenc és még sokan.Csakúgy, mint manapság, a klub már kezdettől fogva segítette a tehetséges ifjú versenyzők szárnypróbálgatásait.

A 60-as években a kalóz mezőny szinte rettegte Király Ferenc nevét, aki többször tört sikerre az ifjúsági bajnoki címért. Ugyanebben az időben előkelő helyen jegyzett csapat jött össze finn dingiben (Logodi Gábor, Mendebaba Rádó, Tolnai Béla, Király István). Mint korábban utaltunk rá, a technikai hátteret mindehhez (igen költséges technikai sportról lévén szó) a Nitrokémia biztosította, a versenyzéshez szükséges anyagi hátteret pedig a klub költségvetése fedezte.

A balatoni vitorlázás aranykora

Különlegességnek számít a Zsiga motoroshajó, amelyet a gyár szakemberei saját kezűleg terveztek és építettek 1960-ban. Balaton talán legszebb motoros kishajóját a gépészeti osztályon tervezték és a központi gépműhelyben építették meg.

A motoroshajóra mindenképpen szükség volt a versenyre járáshoz. Az idősebbek még élénken emlékeznek azokra a párás reggelekre, amikor a Zsiga 20-25 hajóból álló konvojjal húzott ki a hajnali kikötőből, hogy délelőtt tízre mondjuk Balatonföldváron a fűzfőiekkel együtt rajtolhasson el a verseny mezőnye.

A verseny izgalmai után keresve sem lehetett volna romantikusabb éjszakai szállást találni, mint a vitorlásokon felállított sátrak oltalma alatt. Mindezt azzal együtt képzeljük el, hogy az akkori felszerelések akkoriban meglehetősen kezdetlegesek voltak, híre hamva sem volt még a mai ˝szuper˝ vízhatlan ruháknak. Ami volt, jórészt a versenyzők maguk varrták, de nem csak a ruhákat, hanem a vitorlákat is. A nagy kísérletezések időszaka volt ez, különböző szabásminták voltak forgalomban kis-, közepes- és nagy szélre. Az ilyen tisztes, de mégiscsak amatőr munkákat a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején szorították ki a gyári, műanyag (terilén) alapú vitorlák.

Ez ideig természetesen a hajótestek is fából készültek, s ebből a természetes anyagból nem is akármilyen hajók készültek. Kiemelkedett szakértelmével a korabeli hajóácsok közül Füke Sándor, Balatonalmádiban élő mester.

A hetvenes évek elején új divathóbort hódította meg az ifjúságot, a windsurf, és átmenetileg még a vitorlázást is háttérbe szorította. A nyolcvanas évekre szép folyamatosan megszűnt a vitorlázás, mint sport Balatonfűzfőn. Egy ilyen múltú szakosztály azonban még poraiból is képes újra feltámadni, mint ahogyan ez meg is történt a nyolcvanas évek elején, néhány lelkes szülő (korábbi versenyző) összefogásával. Nekik köszönhető, hogy először (a dolgok természete szerint) Optimist hajóosztályban kezdtek versenyezni az egykori sportolók gyermekei.

Ekkor azonban rá kellett döbbennie az egyesületben tevékenykedőknek, hogy az igencsak meghatározó technikai feltételek dolgában a magyar élmezőny már erősen elhúzott a fűzfői adottságoktól. Az egyesület elhatározta hát, hogy új eszközöket (szörföket, hajókat) vásárol, illetve szponzorok felkutatásával újra megteremti a balatoni versenyeken való részvétel anyagi alapjait.

Kovács Tibor vezérigazgató a műszaki fejlesztési alapból tíz új kalózhajó megépítését engedélyezte. Ezzel újra megteremtette a balatoni versenyzés alapjait, s elsősorban az ifjúsági versenyzők szorgalmának és kitartásának köszönhetően el is kezdtek jönni az eredmények, először az Optimist, a 420-as hajóosztályban is.

Ebben az időszakban a szakosztályon belül népszerűségét és eredményeit tekintve, két igen erős csapat működött: a szörfözőké és a vitorlázóké, így nem csoda, hogy minden évben volt fűzfői illetékességű magyar bajnok. 1992-ben Király Zsolt nagy reményekkel készülhetett az olimpiai részvételre, de sajnálatos módon a vitorlás szövetség szörfversenyzőt nem delegált az olimpiai csapatba.

A jelen

1993-ban a szakosztály önálló jogi személyiségű egyesületté alakult, azaz szinte teljes mértékben a saját lábára állt. Március 21.-én 35 alapító tag létrehozta a Nitrokémia Vitorlás Klubot. A klub tevékenysége elsősorban az ifjúsági versenysportra, a versenyzők nevelésére irányul.

Természetesen sokan vannak ennek ellenére akik (már csak) kedvtelésből vitorláznak. Emellett néhány felnőtt versenyző – s ez is jelent valamit – saját hajójával az egyesület színeiben versenyez, jelentősen hozzájárulva az év végén készített eredménylistákon való előkelő helyezésekhez. Az egyesület a vitorlázásnak csak egy bizonyos területét fedi le, de a kis híján 40 balatoni egyesület közül így is stabilan az 5.-8. helyen áll.

Nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a szponzori támogatások, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a klub tehetséges sportolói ne csak a balatoni versenyeken, hanem nemzetközi szinten külföldi versenyeken is eredményeket tudjanak produkálni.

A klubélet napjainkra kiteljesedni látszik, ahogy az egész ország is halad a polgári társadalmakban elfogadott normák és szokások meghonosodása felé. Tanúskodnak erről az évről-évre megrendezett családi vetélkedők, az öregfiúk öbölbajnoksága és más közös klubrendezvények.


Összeállította: Berki Kálmán